Kartal a közösségi információs élmény fontosságának fantasztikus iskolapéldája

Idestova 11 éve indítok rendszeresen weboldalakat az Interneten. Ha jól számolom, 29 domain nevem, és legalább ennyi különböző tárhelyem aktív jelenleg is. A közösségi médiában is számtalan oldalt adminisztráltam, és a csoportjaimat sem tudtam mindig fejből számom tartani.

Lehet azt mondani, hogy itt élek a neten, számomra ez ugyanolyan otthonos, mint a saját otthonom, vagy épp a saját autóm. Nemcsak értem, hanem érzem is ezt a világot, és én is jól érzem magam benne.

Nagyon régóta foglalkozom azzal is persze, hogy hogyan lehet gyorsan és eredményesen felfuttatni egy oldalt. Manapság egyre nehezebb. Míg 11 évvel ezelőtt alig lézengett kb. 1 millió ember a neten – Magyarországról beszélek –, addig most gyakorlatilag 7.8 milliónyian biztosan online vagyunk napi rendszerességgel. A számbeli növekedés ellenére tény, hogy 11 évvel ezelőtt egy tudatos építkezéssel  néhány héten belül el lehetett érni 50-100 látogatót a weboldalon, ma pedig, 7.8-szor több potenciális látogató ellenére sokszor hónapok alatt sem lehet elérni ezeket a látogató számokat, hacsak nem vet be az ember olyan erőforrásokat is, amiket nem tervezett. Anno nem volt közösségi oldal – ja, de volt, az IWIW – ahonnan nagy számban lehetett terelni a látogatókat, ők mégis megjelentek. Keresőből, hivatkozásokon keresztül.

De ne gondolja senki, hogy ma már a közösségi médiából bárhova könnyű odaterelni az embereket. 100ezres rajongótáborral bíró oldalak zárnak be nap mint nap, mert a megosztásaiknak semmi értelme: a megosztott linkekre 30-40 ember kattint rá, akik AZONNAL vissza is fordulnak, a weboldalon egyetlen másodpercet sem töltve el.

Egy ilyen világban – hogy nagy szavakat is használjak már végre 🙂 – eredményeket elérni nem könnyű, sőt, nehéz. Onnan is tudom ezt, hogy nemcsak a saját vállalkozásomban, de közel 500 ügyfélnek írt kreatív és marketing szövegeken keresztül is rálátásom van a nehezen mozdítható emberek problémájára. Pedig a mozdulás csak egy kattintás lenne, de ezt is nagyon nehéz már elérni. Elképesztően tudatosnak és nem ritkán nyomulósnak kell lenni ahhoz, hogy megszülessenek a megálmodott eredmények.

És akkor itt van egy rendkívüli helyzet, ami fényt gyújt az alagút végén, és ami olyan lelkesítőleg hat még rám is, hogy naponta nyolcszor is ezeket az eredményeket nézegetem. De kezdjük az elején!

2011-ben megvettem az ihirek.hu domaint, és lelkes szerkesztőket kerestem aldomainekre, akik helyi híreket szolgáltattak a saját helyi közönségeiknek. Összesen 11 aloldal indult, és elkezdtek születni a helyi cikkek. Néhány évnyi szorgos működés után az egész projekt leállt. Mindenkinek lett más dolga is, és őszintén szólva, a projekt mögött lévő – általam kitalált – üzleti koncepció sem volt egyszerű. Magyarán: túlbonyolított és ez által élhetetlen volt. Sikerült úgy kitalálnom az egészet, hogy senki nem keresett vele pénzt. Bár a világ legizgalmasabb projektjeiben senki nem kap pénzt – pl. a wikipedia szerkesztői –, de azért ez a tény érdekességként ugyan felmerülhet, érvként viszont nem.

Annak idején az ihirek.hu-t azért találtam ki és indítottam el, mert a mainstream médiában kizárólag nagyvárosokban történt eseményekre lehet rácsodálkozni, kivéve, ha valahol gyilkosság történik, vagy letartóztatják a polgármestert. Csodálatos élmény, mikor az ember a saját szülővárosát a 2Kék Fény” rovatban látja viszont, és csak ott. Ez méltatlan – szerintem. De ugyebár kik a leginkább tájékozottak helyi ügyekben? A helyiek. Ha helyiek szerkesztik a helyi híreket, akkor az egyrészt első kézből származik, másrészt a világ számára nemcsak a véletlenül kék fény rovatba kerülésről, hanem számtalan csodaszép, fantasztikus, kiváló, nagyszerű, és lehengerlő egyéb tulajdonságáról is híres lehet a környék. Nem mellesleg a helyiek jól informáltak lehetnek a saját ügyeiket illetően. Ehhez szorgalom, helyismeret, lelkesedés és némi kreativitás kell. Helyben.

Innen jött az ötlet, el is indult, majd kb. 3 év elteltével teljesen leállt.

2018-ban viszont más, sokkal egyszerűbb, sokkal szabadabb monetizációs koncepcióval, és teljesen más internetes és sajtókörnyezettel vágunk neki újra a projektnek.

Az embereknek van igényük a helyi információkra. Persze, fontos, hogy mi történik az országban, mi történik a világban, de mindig az a legfontosabb, amit szinte a bőrünkön érzünk, vagy személyesen ismerjük azt, aki a bőrén érzi.

Új megközelítéssel, új lendülettel, új szabályokkal, GDPR kompatibilisen, a szerkesztőknek még nagyobb szabadságot adva novembere elején meghirdettem a lehetőséget egy szűk körben.

Elsőként Kartal indult el újra, pontosabban a kartal.ihirek.hu oldal, Dulai Zsófia főszerkesztésével.

És ekkor jött a csoda.

Kartal egy nagyközség Pest megye északkeleti szélén, és híres a hosszú és rendezett utcáiról, a hatalmas portáiról, és a nyugodt, kertvárosias életvitelről, amibe olykor mezőgazdasági, ipari felhangok is vegyülnek. (És igen, némi kutyaugatás és flex-hang is :))

Zsófi pillanatok alatt összeszedte azokat a témákat, amikről a kartali FB csoportban már régóta mentek az eszmecserék, tehát egyértelműen közérdeklődésre tartottak számot.

Bátran belenyúlt azokba a témákba is, amik megosztóak, például a Halloween kontra Mindenszentek vitába/dilemmába.

A csoda az volt, hogy gyakorlatilag az első naptól kezdve naponta 150-230 kartali nézi az oldalt, általában 500-700 oldalletöltést generálva.

Egy olyan településről beszélünk, ahol a lakosok száma nem éri el a hatezret, nincs ipar, nincsenek nemtudoménhányszáz munkaerőt foglalkoztató cégek, itt igazából csak a nyugi van.

Itt olyan mozgás lett egy szemvillanás alatt – a néhány nap még internetes berkekben is szemvillanásnak számít –, hogy még én, a 11 éves mindenféle netes tapasztalattal bíró is csak pislogok, mint pocok a lisztben, hogy ez mégis hogy lehetséges?

Az biztos, hogy kell egy lelkes főszerkesztő, aki keresi, kutatja, begyűjti, tálalja, értelmezi, és olykor szűri az infót. Nem rest felpattanni a bicóra, és eltekerni a potenciális infóalanyokhoz. Az egész világon probléma a környezetszennyezés, és ilyen látogatottság és érdeklődés mellett a kartal.ihirek.hu széndioxidkibocsájtása ugyanannyi, mint mikor Zsófi még nem szerkesztette. (Ez is egy lehet egy szempont a dolgok megközelítésére :)). 

Az internetes oldalaknak általában van egy exponenciális felfutása: kezdődik napi egy látogatóval, majd folytatódik öttel, majd eléri a 25-öt, majd jön az 50-es határ, és aztán egyszer csak majd maximalizálódni fog – mindezt néhány hónap és év alatt. Nincs minden weboldalnak a jövőképében a napi 100ezer látogató. Nincs is rá szükség.

Mert az a 239 ember, akik pénteken, meg az a 145 ember, akik szombaton voltak ott a kartal.ihirek.hu oldalon, és végigolvastak mindent, amit csak találtak, ők igazi, hús-vér emberek, akik köszönnek egymásnak az utcán, és arról fognak beszélgetni, amit a kartali hírek oldalon olvastak. 

11 év után most látok valami olyat, amit már én is rég láttam: valódi közösségi élményt, valódi emberek valódi érdeklődését. Már féltem, hogy ez kiveszett a világból, az elképesztően nyomasztóan sok infó miatt, ami napi szinten ránk zúdul, ráadásul széttöredezett, összerendezhetetlen formában.

Itt, a kartal.ihirek.hu oldalon látszik, hogy minden újra eggyé tud állni, és kovácsoló erővel tud bírni az, hogy van egy lelkes hajtóerő, akinek a segítségével közös platformra lehet terelni a közös érdeklődési körű embereket, néhány nap leforgása alatt megváltoztatva az addigi sivatagot egy gazdagon termő földdé.

Zsófit azóta is csak dicsérjük, remélem, nem unja meg a rendszeres „zseniális” jelzőt 🙂

Azt gondolom, hogy ez az eredmény BÁRHOL elérhető Magyarországon.

A recept:

  1. Egy lelkes főszerkesztő, aki képes rezonálni az emberek fejében lévő kérdésekre is, de vannak saját ötletei, saját témaigényei is.
  2. Némi idő. (Az oldal indításához pénz nem kell, minden webes technikai megoldást és oktatóanyagot, hogy könnyedén tudd adminisztrálni az oldalt, mi biztosítunk.)
  3. Íráskészség – aki jól tud beszélni, az jól tud írni is, de vannak erre képzéseink is :).
  4. Rendszeresség és gyakoriság – nagyon jól kirajzolódik, hogy napi 3-4 új tartalmat, új információt minimum igényel egy ilyen közönség. Mindent elolvasnak, még azt is, amit már olvastak.
  5. Nem árt hozzá a Facebook, ahol egy csoportban és/vagy egy oldalon vannak a helyiek. (A frissen létrehozott Kartal.ihirek.hu FB oldalnak azonnal lett 240 rajongója, a Kartal csoport már adott volt).

Egy ilyen felállással napok alatt több száz lelkes olvasója lehet az oldalnak. Ez olyan eredmény, amiért cégek igencsak sok milliót képesek kifizetni éves szinten, hogy ezt elérjék (ismerve a hirdetési árakat is).

Egy lendületes helyi szerkesztőnek néhány nap alatt sikerülhet százakat megmozgatnia. És Kartal egy falu. Semmi olyan nem történik, amivel a hírekbe be lehet kerülni. (Tegyük hozzá, ismerve a mainstream média állapotát, hogy igazából szerencsére…)

Itt egy példa, amit te is tudsz követni. Itt tudsz regisztrálni magadnak saját ihirek.hu helyi aloldalt>>.

Jó munkát hozzá!

Vidi Rita

(kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kartal_(telep%C3%BCl%C3%A9s)

Vélemény, hozzászólás?