Nélküled nem fog menni! Gondold át, mi a felelősséged olvasóként!

A felelősség kérdése, ha sajtótermékről van szó, egyértelműen a közlő, a hír/információ szolgáltató felé mutat.

Óriási a felelőssége a médiáknak és a szerkesztőknek, újságíróknak, publicistáknak. Nagyon nem mindegy, hogy mikor és mit közölnek, és mint az utóbbi években sokan rácsodálkozhattak: az sem mindegy, milyen stílusban.

De a médiának nemcsak ez a felelőssége, hanem az is, hogy:

– biztosítsa a jól informáltsághoz való alapvető jogot az olvasóknak,

– biztosítsa a pontos információkhoz való hozzáférést,

– biztosítsa azt, hogy a világ nyomasztó sokszínűsége ne nyomassza azokat, akik nem akarnak ezzel foglalkozni,

– biztosítsa a láthatatlanok számára a láthatóvá válást,

– biztosítsa a szabatosságot, tényszerűséget, olykor a szenvtelenséget,

– biztosítsa a teljességet pl. egy országos jelentőségű hírnél akkor is, ha a tények maguk csak egy-két helyszínre korlátozódnak (pl. országosnak tűnő tüntetéseknél fontos hír az is, hogy hol nem tüntetnek),

– és ne adjon teret olyasminek, amik a társadalmi hatásait tekintve egészen biztosan rosszul sülnének el (pl. ugyanarról a bűnesetről többször publikálni csak úgy szabad, ha az nem okoz irracionális félelmet és stresszt az olvasókban, és nem kelti azt az érzetet a sorozatos híradás, hogy elterjedt és általános trendről van szó). (Ahogy a mondás is tartja: „Nem a világ lett veszélyesebb, csak a híradások lettek hatékonyabbak.”)

Rengeteg felelősség, rengeteg szakmai és erkölcsi kihívás ez a médiák számára.

De óriási a felelőssége az olvasónak is, még ha erről most még csak kevesen is tudnak.

Mi a felelőssége az olvasónak?

Nemcsak a médiában terjengő borzalmak és frusztráló mennyiségben áradó hírek a felelősek azért, hogy ha az olvasók egyre kevésbé érzik magukat jól a látszólagos „jól tájékozott” szerepükben, hanem maguk az olvasók is.

Az olvasónak igényesnek kell lennie önmaga jól tájékozottságát, informáltságát és szórakozását illetően.

Ha nincs igényesség, akkor olyanná válunk, mint a patkányok: mindent megrágunk és felzabálunk, ami elénk kerül. A rövid távú memóriánk kapacitásának 100%-át kénytelenek vagyunk használni, de ha véletlenül megállnánk 90%-os leterheltségnél, akkor az tűrhetetlen állapotnak minősül, és mi magunk keressük, vadásszuk a további soha meg nem ragadó, semmire sem jó infókat.

Például arról, hogy a miniszterelnök éppen hová utazott és kivel találkozott.

Vagy arról, hogy mit mondott a kicsoda, a miről.

Vagy arról, hogy ki mit viselt az ezerötszázadik gálán – vagy épp egy tévéműsorban.

Vagy arról, hogy kinek milyen betegségét diagnosztizálták a múlt héten.

Vagy arról, hogy most éppen válság jön, vagy válság megy.

Miközben nem tudjuk a szomszédunk nevét, de a kollégáinkét se nagyon.

Miközben nem tudjuk fejből, mikor van nyitva a hozzánk legközelebbi bolt, vagy mikor rendel az orvos.

Miközben nem tudunk meghúzni már egy csavart sem anélkül, hogy ne keresnénk róla infót a neten, vagy ne néznénk róla 2-3 órányi videót – mert hát az a biztos.

A világ elképesztően hatalmas. Egy ember általában személyesen 200-300 embert ismer átlagosan, de mi NAPONTA megbombáztatjuk az agyunkat számunkra teljesen irreleváns, az életünk folyását tekintve felesleges és értelmetlen információkkal csak azért, mert megtehetjük.

Az a fantasztikus gazdagság, amit az Internet és a rengeteg hír hozott el számunkra, az közben egyre szegényebbek vagyunk lelkileg és szellemileg. Átfutnak a fejünkön az infók, ami jó, de az nagyon nem jó, hogy nem maradnak meg.

Ez olyan, mint a gyorséttermi étel. Néha jól esik bekajálni olyasmiből, ami egy óra múlva már jön is kifelé, de a testünk ettől még minőségileg éhezne. Mennyiségileg ellátva a testet, minőséget teljesen szem elől tévesztve halálra ehetnénk magunkat úgy, hogy közben a sejtjeink szó szerint éhen halnának – és persze közben nem értenénk, hogy mi bajunk van, miért pusztulunk folyamatosan.

Olvasóként nagyon nagy a felelősséged abban, hogy ügyelj a minőségre is és ne csak a mennyiségre, és ne csak a szórakozásra.

Az ihirek.hu-n mi a minőségi fogyasztásra helyezzük a hangsúlyt, elvégre a legapróbb kis átmeneti hír is fontosabb lehet az életedet tekintve, mint a világ éppen legaktuálisabb, de az életeden ezerszeresen túlmutató esemény.

Igen, fontos lehet számodra, hogy a G7-ek éppen üléseznek-e valahol, de az még fontosabb hír, hogy van-e csőtörés a közelben vagy sincs.

A közeli hírek a világot tekintve jelentéktelennek tűnhetnek, de az életünkre sokkal nagyobb hatással vannak, mint azok, amik az újságok címlapján virítanak.

A médiának nagy felelőssége, hogy ne terelje el a figyelmet arról, hogy az életünket nem a hírek irányítják, hanem mi magunk, és a szűk közösségeink.

A legtöbb média ezt a felelősséget ugyanakkor nem tudja vállalni, de nekünk pont ez a specialitásunk: közeli hírek, közeli események, helyi szerkesztők, emberi kapcsolatok – mindezek tényleg emberi léptékben.

Persze nem mindenkinek van igénye a minőségi alapanyagokra – de ha az étkezést vesszük alapul, akkor azt tényként kezelhetjük, hogy nagyon sokan azért fogyasztanak kevésbé tápláló étkeket, mert a minőség az többe kerül.

De az ihirek.hu-t ugyanannyiba kerül olvasni, mint bármi mást: ingyen van az olvasó számára.

Támogass bennünket a figyelmeddel, támogass bennünket a kérdéseiddel, a megosztásaiddal, és ha érzel magadban erőt, akkor vállald fel a helyi hírvivő szerepét: vállalj szerkesztést (ezzel pénzt is kereshetsz)!

Mi hiszünk abban, hogy együtt jobb világot építünk. De ehhez te is kellesz, mert nélküled nem fog menni Kedves Olvasó!

Legyen ez 2019-re egy közös célunk: minőségi hírek és információk, első kézből, igényes olvasóknak :).

Szeretettel,

Vidi Rita

Vidi Rita

Az ihirek.hu megálmodója, elindítója vagyok, néhány oldalt én magam is adminisztrálok. Legfőbb küldetésemnek azt tekintem, hogy új kultúrát teremtsünk az információs dzsungelben, és segítsünk minél többeknek visszatalálni arra az ösvényre, ami vezet is valahová. Ezért csinálom az ihirek.hu-t, hogy ezt a visszatalálás élményt minél többen megtapasztalják.

Vélemény, hozzászólás?