A hírfogyasztás új kultúrája – küldetés

Megnyitok egy híroldalt, és vagy a politika mocska, vagy a világ borzalmai ömlenek rám. Bezárom. Bekapcsolom a tévét, és vagy reklámok ordítanak, vagy „felrobbant”, „megölte”, „megkéselte”, „halálos baleset” szavak repkednek, vagy a politika agymosó hatásait kezdem magamon érezni. Kikapcsolom.

Megnyitok egy könnyedebb hangvételű oldalt, és semmi másról nem kapok információt, csak arról, hogy mitől leszek rákos jövő héten, illetve arról, hogy mi fogja gyógyítani a rákot a felsorolt, minden háztartásban megtalálható dolgok közül; ki-kitől vált el és ennek ellenére kitől vár gyereket; ki fogyott le, vagy hízott meg, ja és persze ki hogyan nézett ki a vörös és mindenféle szőnyegeken. Ha itt nincs új infó, akkor nézhetem beágyazva, hogy mit osztottak meg magukról a celebek az instagramjukon. Mert hát ők olyan fontosak…

Közben kinézek az ablakon, nézem, ahogy beragyogja a nap a környéket, és azt érzem, hogy nem érdekel a politika és a világ borzalmai, de az úgynevezett hírességek terhességei és válásai sem, mégis csak ezeket kapom. Nem érdekel az üvöltő reklám, sem a robbanás-ölés-késelés, nem érdekelnek a semmitmondó tanácsok, filmeket-zenéket csakis leszólni tudó kritikák is hidegen hagynak.  Maximum csak az érdekel, hogy „vajon a szomszéd utcában is azt élik át, amit én?” Vagy, hogy „vajon milyen idő lesz délután?”. „Vajon hogy vannak a rokonaim, barátaim és legfőképp a szeretteim?”

Autóba ülök, és bejárom az országot. Látom, hogy a városaink-falvaink többsége egyforma, mégis tudom, hogy mindegyik hely különleges. Látom, hogy van, ahol meglátszik a fellendülés, és van, ahol meglátszik a pusztulás. Látom, hogy az emberek mosolyognak, vidámak, sietnek valahova, és persze azt is, mikor csak a földet bámulva, lassan, bánatosan bandukolnak, és nem, nem mosolyognak.

Újra eszembe jut, hogy mit mondott az ezredik szakértő legutóbb a tévében, persze valamelyik párt színeit viselve a fejében. Nézem az embereket, és nem látom, hogy rájuk bármi, amit a párt embere, vagy szakértője mondott volna, hatással lenne. De megpróbálom más szemmel is nézni: azt figyelem, hogy vajon az XY híresség kivillanó bugyija az előttem éppen elhaladó ember életminőségén javít-e, vagy ront. Gyanítom, semmilyen hatással nincs az életére.

De annak van, hogy lesz-e nyomáscsökkenés a vízhálózatban ott, ahol él vagy dolgozik. Annak is van, hogy lezárják-e a hazafelé vezető utat valami miatt, vagy épp feloldják a korlátozást. Annak is lehet hatása, hogy járnak-e a buszok, vonatok. Annak is lehet, sőt, lesz hatása az életére, hogy süt-e a nap, esik-e az eső, nyílik-e új üzlet a környéken, szélesedik-e a szolgáltatások köre, vagy épp szűkül. Hatása van annak, hogy felújítják-e a kórházat, van-e orvos, van-e tanár, van-e gyógyszertár, vagy éppen bolt. Mi történt a szomszédban, szomszéd utcában, a városka közepén, a hozzánk legközelebbi településen?

Ezek a fontos hírek egy ember életében, a napi – tehát legfontosabb – szinten. Azért fontosak ezek, mert az identitásunk fontos része, hogy hol élünk és hol jártunk már, vagy esetleg, hogy melyik a kedvenc városunk, országunk. Minden rólunk szóló hír és infó fontos számunkra, és mikor a közeli helyekről, általunk kedvelt, szeretett, vagy jól ismert helyekről kapunk híreket, akkor az olyan, mintha magunkról kapnánk tájékoztatást. Ezt megfogalmazni nehéz, megélni teljesen természetes. Például: évtizedekig Celldömölk volt a kedvenc helyem az országban, a közeli kettévágott vulkán miatt. Azóta is, ha Celldömölkről hallok vagy látok bármilyen információt, megdobban a szívem. A részemmé vált a város, tehát mikor róla van szó, olyan, mintha rólam is szó lenne.

4-5 évente, mikor választani kell, akkor persze néhány hónapig fontos az, hogy melyik párt mit ígér, vagy nem ígér. De 4-5 éven keresztül a politika állandó jelenléte elképesztően nyomasztó, és azért vannak a politikusok, hogy ők viseljék ezt a nyomást, ne a társadalom tagjai. Sokan mégis magukra vállalják, hogy naponta több órát is foglalkoznak ezzel a témával, és aztán persze csodálkozva néznek a tükörképükre, hogy vajon miért is néznek ki egyre rosszabbul…

A celebek és a bulvárhírek közízlést romboló hatása persze hosszú távon befolyással lesz mindenki életére, azéra is, aki nem fogyasztja ezeket, de a napi döntésekben, például, hogy mikor feküdjünk le aludni, mit együnk, mit vegyünk fel, kikkel találkozzunk, nem befolyásolnak ezek sem. Ezért feleslegesek. Semmit nem tesznek hozzánk, sokkal inkább csak elvesznek: időt és pszichikai energiát.

Egy esemény minél közelebb van hozzánk, annál inkább hat az életünkre, ezért az erről szóló előzetes, aktuális vagy utólagos információk fontosak. De minél távolabb van tőlünk valami, és mi még is fogyasztjuk a róla szóló hírt, annál frusztráltabbak és kiábrándultabbak leszünk.

Sokan vágyunk a gyermeki gondtalanság állapotába. De azt sosem fogjuk visszakapni, ha habzsoljuk a felesleges információkat és a borzalmakat mi magunk hívjuk be az életünkbe, ráadásul kikapcsolódásként.

Az ihirek.hu-n mi szeretnénk egy új hír- és információfogyasztási kultúrát teremteni. A kultúra egy közös kódnyelv, amit egyrészt meg kell tanulnunk „beszélni” és értelmezni, de sokszor újra is kell tanulnunk, mert bár korábban tudtuk, ismertük, de elfelejtettük.

Amikor még nem volt internet, akkor még csak néhány sajtóterméket olvastam – pl. a faluban egyedül nekem járt a HVG (ekkor 15 éves voltam.) –, így nálam tapasztaltabbaknak és vénebb rókáknak kell megfogalmazniuk esetleg azt, hogy az, amit mi itt akarunk, az visszatérés-e egy minőséghez, vagy pedig egy új minőség megteremtése. Akárhogy is van, kemény munka lesz, és nem várhatunk napok alatt áttörő eredményeket. De a fejlődés folyamatos – és ez mindig egészségesebb is, mint a mindent elsöprő azonnali sikerek, amiket hosszú távon nem lehet fenntartani.

A feladatunk az, hogy egyre többekhez juttassuk el ezt a minőséget. Igény van rá. Szerencsére a bulvár és a politika nem végeztek helyrehozhatatlan rombolást, jócskán van visszaút.

Remélem, sokan jöttök majd velünk akár olvasóként, akár csapattagként :).

Vidi Rita

Főszerkesztő, tulajdonos

A gazdagság receptje

About Vidi Rita

Az ihirek.hu megálmodója, elindítója vagyok, néhány oldalt én magam is adminisztrálok. Legfőbb küldetésemnek azt tekintem, hogy új kultúrát teremtsünk az információs dzsungelben, és segítsünk minél többeknek visszatalálni arra az ösvényre, ami vezet is valahová. Ezért csinálom az ihirek.hu-t, hogy ezt a visszatalálás élményt minél többen megtapasztalják.

View all posts by Vidi Rita →

Vélemény, hozzászólás?