Változhat a közízlés a hír- és információfogyasztásban?

Minden nap kötelezően elvégzendő feladatom, hogy megnézzem a legismertebb hírportálok adott pillanatban közölt híreit. Azért mondom így, mert nem nézem folyamatosan, nem vizsgálom, mit tesznek ki percről-percre, de minden nap egyszer szemlézem a médiapiaci helyzetet. Azért csak egyszer, mert nem lehet ép ésszel kibírni azt, amit a híradásokban látok.

Megölte. Felrobbantotta. Merényletre készült. Megszökött. Meghaltak. Baleset. Több száz sérült. Puccs. Kimentették. Kivégezhetik.

Mindez a világ minden táján, mindegy, hogy tőlünk 600, vagy 6000 kilométerre, de legyen ott kötelezően az ember arcában, mert nyilván akkor hoz jobb döntéseket, meg akkor érzi magát nagyobb biztonságban, ha ezekről tud.

De a hazai hírek is vérfagyasztóak: elárulta, kiszivárgott, kigúnyolta, tüntettek, nem ért semmit a tüntetés, sztrájkok, lejáratás, karaktergyilkosság, ármányok, csalások, döghús a raktárban, átverték, elhagyta a csecsemőjét, perek egymás hegyén-hátán, kártérítés, pályázati pénzek elcsalása.

Tévedés ne essék: nem az elmúlt hónapok termését foglaltam össze tömören, hanem az elmúlt néhány napét, benne a nagypénteki és nagyszombati eseményeket. Merthogy a közéletben muszáj, hogy soha ne álljon meg a pörgő kerék, mindig kötelező forognia – máskülönben egy szép reggelen még valakinek az a gondolat fogalmazódna meg a fejében, hogy „Egyáltalán mi szükségünk van a politikára?”

Megcsömörlés

A jól tájékozott emberek sokszor figyelik meg magukon azt a ciklikusan előbukkanó jelenséget, hogy rövidebb-hosszabb időre elfordulnak az informálódástól. Megcsömörlenek. Köszönik szépen, már éppen eleget tudnak, most már inkább valami mással szeretnének foglalkozni, nem mások bajával.

De aztán mindig újraébred az igény a jól tájékozottság iránt, ami gyakorlatilag evolúciós előnyt jelent az emberiség számára: többek között attól is vagyunk emberek, attól is vagyunk ezen a bolygón a legsikeresebb faj, hogy saját tapasztalásainkon kívül puszta adatokból képesek vagyunk tanulni és következtetéseket levonni.

De a mezsgye nagyon keskeny a szükséges és a szükségtelen információk között.

Amikor a bulvár, a szappanoperák és a valóságshow-k beszivárogtak az országba a rendszerváltás után, a mocsok, az ármány és a nyílt szexualitás képernyőre és nyomtatott sajtóba való bekerülése kapcsán felmerülő, a piaci szereplőknél becsapódó, firtató kérdésekre, miszerint „Valóban szükségünk van ezekre a műsorokra és információkra?”, akkor az volt a válasz, hogy „Saaaajnos erre van igény, nincs mit tenni”.

Aha, nincs mit tenni…

Azt látom, hogy valahogy az irodalomban, a kortárs művészetben, a moziban mégsem egyértelműen a silányság tarol, hanem ott még érdekes módon még mindig számít a minőség is.

Valahogy nem kell széttárnia folyamatosan azoknak a piaci résztvevőknek a kezüket, hogy „hát, sajnos erre van igény”, miközben hangosan sóhajtanak, és a befolyó hirdetésmilliókat számolják. Merthogy lehet számolni a hirdetésmilliókat álságos sóhajok nélkül is.

Valóban a bulvárra, a mocsokra, a kivillanó fenekekre, a feltöltött szájakra, a szerelemesek közti végtelen ármányra, az élő adásban történő f.szpörgetésre lenne igény?

Biztos van az az állatias szint, amikor igen, de szerintem, mi emberek többre és jobbra vágyunk.

Hogyan változhat a közízlés, hogy ne a bulvár, ne a mocsok és ne is a politika uralja az életünket?

 

Nagyon egyszerű: el kell ezektől fordulnunk.

Mindenkinek csak magának kell önuralmat tanúsítania, és elkattintania ezekről a tartalmakról, illetve meg sem nyitni ezeket. A gyerekeket pedig meg sem kell tanítani ilyesmire, mert ők még igényesek. Csak arra kell őket megtanítani, hogy az Interneten könnyen bele lehet futni hülyeségekbe, butaságokba, kihívásokba, amiket azonnal ott kell hagyni.

Mindnyájunk életében ott van a szórakozás, a lazítás, az élményszerzés igénye. De komolyan egy celeb kivillanó narancsbőrével akarjuk ezt kielégíteni? Meg kiszivárgott politikai információkkal?

Ha igen, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon nagy bajban van a világ. De ha így is van, az evolúciót is figyelembe véve, nem vészharangokat kell kongatni, hanem cselekvési tervet kell kidolgozni. Minden mélypont után jön a fellendülés, csak most ideje kitalálnunk, hogy a fellendülés hogyan lesz gyors és minél fájdalommentesebb.

Másként is lehet szórakozni – úgy, mint az Internet előtti időkben, és mint az Internet hajnalán.

– Valódi programokkal.

– Valódi élményekkel.

– Barátok között.

– Közben jókat enni-inni.

– Zenét hallgatva.

– Jó filmeket, színvonalas sorozatokat nézve.

– Beszélgetve.

– Világot látva.

– Közben hasznos, értelmes és érdekes információkkal ellátva az Internet előnyei által.

Az Internet ma már a világ a zsebünkben. De nem kell, hogy a világ súlya húzza a zsebünket, nyomja a vállunkat, vagy keserítse meg az életünket.

Meg kell tanulnunk újra igényesnek lenni! A jó hír, hogy ezt már most, azonnal el lehet kezdeni. Nem kell hozzá alkalmazás, nem kell hozzá algoritmus, csakis az, ami ott tanyázik a koponyákban és csak arra vár, hogy maximálisan kihasználják: az emberi, csodálatos és kreatív elmére.

Jó munkát ehhez!
Vidi Rita

About Vidi Rita

Az ihirek.hu megálmodója, elindítója vagyok, néhány oldalt én magam is adminisztrálok. Legfőbb küldetésemnek azt tekintem, hogy új kultúrát teremtsünk az információs dzsungelben, és segítsünk minél többeknek visszatalálni arra az ösvényre, ami vezet is valahová. Ezért csinálom az ihirek.hu-t, hogy ezt a visszatalálás élményt minél többen megtapasztalják.

View all posts by Vidi Rita →

Vélemény, hozzászólás?