Megalakult a Kartali Klíma Klub

A klímaváltozás már történik
  1. 07. 19-én megalakult a Kartali Klíma Klub, az első a Helyi Klíma Klubok közül. Erről készítettem egy rövid kis beszámolót, hogy egyrészt kedvet csináljunk másoknak is az elinduláshoz, másrészt, hogy megmutassuk, mennyire egyszerű elindulni és mennyire nem kell túlbonyolítani. Jelenlegi tagok: Rita és Laci.

Először az volt a terv, hogy pár nappal későbbre meghívunk magunkhoz két embert beszélgetni, és addigra felkészülünk néhány témával. Kartalon például évtizedek óta probléma, hogy hétfőnként engedélyezve van az égetés, és ezt az alkalmat többnyire változó intenzitással ki is szokták használni a lakosok arra, hogy elégessék a zöld és mindenféle hulladékot. Az ebből fakadó viták és elégedetlenkedések akkor szoktak felfokozódni, amikor például napok óta 40 fok van, és arra még ráfüstölnek, vagy épp amikor előző nap esett, minden jól elázott, de ez a füstölni szeretők kedvét nem veszi el a fojtogató gázok és gőzök eregetésétől.

Ha nincs téma Kartalon, akkor előkerül a füstölésé, amin jót lehet füstölögni (hehehe), de persze megoldás az évtizedek óta nincs. (Az önkormányzat égetésre ad engedélyt a saját rendeletével, de ez általában füst formájában materializálódik – a probléma is azzal van.)

Tehát, ha nagyon nem tudtunk volna miről értekezni, erről biztosan lehetett volna.

Ez volt a terv tehát kora délután.

De késő délutánra eljutottunk oda, miközben én éppen a Pusztuló jelen, vészes jövő sorozatot néztem, hogy inkább kezdjük el kettecskén, hogy ezen is túl legyünk: alakítsuk meg a Kartali Klíma Klubot, és beszéljünk át pár dolgot, hogy a következő alkalommal már legyen mire építkezni, és az újak elé is konkrétumokat tudjunk már tenni.

Igazából mi azt érezzük, hogy egy percünk sincs késlekedni, attól függetlenül, hogy Kartal olyan hely, ahol a többséget vészesen nem fenyegeti a klímaváltozás már holnap, de pont ebből kifolyólag fenyegethetik olyan események, amit a máshol bekövetkező katasztrófák ide fognak indukálni.

Itt is előfordul, hogy nincs áram, nincs víz, elönti a házakat a víz, de komplett utcákat is elmoshat esőzés esetén, az meg alap, hogy szolgáltatóváltás kapcsán most rendszeresen nincs Internet, ami az informálódás és kapcsolattartás alapvetésévé vált, szóval az égető problémákban vannak, akiknek rutinjuk van már sajnos, de például a mikroárvizek pont a mi utcánkat nem fenyegetik. De a szomszéd utcát már lehet, hogy igen.

És mi túl szoktunk nézni a településen túlra is. Meg, ahogy mindenki más is, járunk-kelünk ide-oda, és tapasztalunk olyan dolgokat, amik itt nálunk nincsenek ugyan, de naponta találkozunk velük, és értelmes emberként levonjuk a következtetéseket. Ráadásul vannak gyerekeink, sőt, unokánk is. Kényelmes lenne csak a saját jövőnkre gondolni, de szülőként és nagyszülőként mi szoktunk a gyerekeink és unokánk jövőjével is foglalkozni. És nem szeretném, ha 30-40 évvel később az unokám arra gondolna, hogy „Az ősöknek ugyan lett volna lehetőségük még foglalkozni a klímaváltozás témájával, de nem tették… kösz az örökséget…”

Az én unokám azt fogja gondolni, hogy „A nagyszüleim sokat tettek azért, hogy nekem és a gyerekeimnek jobb életük legyen”.

Témák, amikről végül beszélgettünk – később majd készítünk podcast-okat is, csak olyan gyorsan belevágtunk, hogy végül az elfelejtődött, hogy bekapcsoljuk a hangfelvételt:

– Mi is ennek az egésznek a célja itt helyben? Laci hatalmas léptékekben szeret gondolkodni, én a lépésről-lépésre haladás híve vagyok. Így aztán jót vitatkoztunk arról, hogy egyáltalán mit is tudunk majd elérni. Ő a közgondolkodást szeretné radikálisan megváltoztatni, nekem csak annyi a célom, hogy jövő ilyenkor legalább 50 ember Kartalon már mindent a klímaváltozás szemüvegén keresztül nézzen, és ez átszivárogjon a hétköznapi beszélgetésekbe.

– Például, mi mindent lehet a klímaváltozás szemüvegén keresztül nézni? A bevásárlásokat. Az internetes rendeléseket, hogy ne Kínából, hanem legalább országon belülről vegyünk meg dolgokat, és ami csak Kínában kapható, arról gondolkodjunk el, hogy egyáltalán szükségünk van-e rá. A bevásárlásainknál meg persze tüntethetünk a túlcsomagolt dolgok ellen, de egyesével ehhez kevesek vagyunk. De 50 kartali már nagyon sokra fogja vinni ebben a témában is, főleg, hogy az 50 kartali mögé tartozik 50 család is…

– Kartalon a szelektív hulladékgyűjtés is örök téma, és én azt állítottam, hogy ezt nagyon sürgősen el kell felejtenünk, mert ez egyrészt lerágott csont, tehát nem lehet vele áttörést elérni most és gyorsan. Másrészt pont arról van szó, hogy szerintem nem szervezhetjük ki ezt a dolgot egy arctalan semminek – amilyen a szemétszállító és feldolgozó cég –, hanem egyénileg inkább arról kellene gondolkodni, hogy a felhasználható hulladékot mi magunk hogyan tudjuk felhasználni, hasznosítani. Nem kell mindet, de legalább egy részét! Másrészt, ha beüt egy nagyobb krach, pl. a Kartalra vezető utat elönti a víz és a sár és nem lehet közlekedni és nem tudják Gödöllőre elszállítani a szemetet, akkor itt fog dühöngeni a lakosság, miközben már évekkel korábban megoldást kellett volna találni arra, hogy hogyan legyen minimális a szemét mennyisége úgy, hogy NEM égetjük el hétfőnként ugyebár… Tehát a szelektív hulladékgyűjtés témáját át kell konvertálni „helyben szelektált és újrahasznosított hulladék” témára – véleményem szerint.

– Persze beszéltünk magukról a Klubokról is, meg az adományozókról is. Hogy ha például egy vállalkozás nagy összeget szeretne adományozni, hogy facsemetéket vegyünk és ültessük el, de nem akarja ő maga megvenni, hanem pénzt akar adni, de mi se alapítvány, se egyesület nem vagyunk, akkor hogyan számolunk el a pénzzel, minek minősül ez az egész, és így tovább. Vitatkoztunk ezen egy darabig, nekem az volt az álláspontom, hogy aki pénzt akar adni konkrétan valamire, azt megkérjük, hogy vegye meg maga a dolgot, amire szánja, és azt adja oda, ruházza át egy papírkával, Laci meg ragaszkodott ahhoz a hipotézishez, hogy nem, nem akar majd az illető vele foglalkozni, csak oda akarja tolni a pénzt… és erről a szituációról jó pár forgatókönyvet végigvettünk a beszélgetésben. Nem állítom, hogy felkészültünk ilyesmire, de nyilván ez a helyzet nem is fenyeget még. De végiggondolni, átbeszélni tökéletes téma ez is, és ez már konkrétan a klub működéséről szólt.

– A faültetés is szóba került persze, illetve a növény-gazdálkodás. Éppen tegnap dugványoztam néhány díszcserjét és rózsát, (és miniüvegház gyanánt pillepalackokat használtam, lásd fotón) ezt a tevékenységet folyamatosan szeretném művelni, nemcsak a klíma miatt, hanem mert szeretem is – bár az utóbbi években nem sokat foglalkoztam ilyesmivel –, de a klímaváltozás miatt most aztán már tényleg apait-anyait beleadva. Laci bevállalta a következő hétre, hogy rendel császárfákat és ültetünk néhányat, főként árnyékolásnak, de nagyon kíváncsi az egyéb előnyeire is. A császárfa elképesztő mértékben képes a széndioxidot megkötni, és hatalmas iramban képes nőni, bár ehhez sok vízre is van szüksége.

Pillepalackból készült a dugvány fölötti miniüvegház
Pillepalackból készült a dugvány fölötti miniüvegház
A rózsák - Pillepalackból készült a dugvány fölötti miniüvegház
A rózsák – Pillepalackból készült a dugvány fölötti miniüvegház

– Azzal zártuk – majdnem – a beszélgetést, hogy akkor mi lesz a jövő hét terve, témája. Mindenképp be akarunk vonni egy vagy két új embert, meghívni őket és közösen beszélgetni. Ha eszünkbe jut, podcast is lesz. De aztán kiderült, hogy egyáltalán nem zártuk a beszélgetést…

– Én tovább néztem a Pusztuló jelen, vészes jövő című sorozatot, Laci pedig a Forrongó jeget, aztán este a napelemes technológiáról beszélgettünk még nagyon sokat. Az én fejemben az van, hogy irreálisan drága a technológia, Laci fejében meg sokáig az volt, hogy irreálisan nem termeli azt, amit ígér, ráadásul karbantartani sem egyszerű – főleg, ha a háztetőn van –, továbbá a legnagyobb gond a megtermelt áram tárolásával van, merthogy a hatékony tárolótechnológia még nem létezik. Minden ilyen rendszer rá van kötve a központi áramhálózatra, és a ciki az egészben az, hogy ha központilag nincs áram, akkor annál sincs, akinél napelem termeli azt. Mivel ebben a témában teljesen tudatlan vagyok, úgy döntöttem, hogy a következő heti projektem az lesz, hogy ebben felturbózom az információimat, megnézek a napelemekről még videókat is, és nálunk már szokásos, hogy általában közösen foglalkozunk ilyen dolgokkal.

Úgyhogy akkor következő hetiterv a Kartali Klíma Klubban: dugványozás, császárfa, napelem és 1-2 új tag – ja és persze az egész Helyi Klíma Klub projekt beindításának első lépései.

Nem kell egy hét alatt megváltani a világot, hiszen nem is lehet. Emberi léptékű célokra és tervekre van szükség, csak az a lényeg, hogy folyamatosan terjedjen ez a szemlélet és folyamatosan fejlődjön a klub.

 

A már régóta ismert problémákat sem úgy kell már átbeszélni, mint régen. A kartali füstölés a lakosok felét állítólag nem érdekli, másik felét meg baromira zavarja, és az erről folyó diskurzus már csak veszekedéshez vezet. Új paradigmákra van szükség ahhoz, hogy például ebben a konkrét dologban előre lehessen haladni. Új paradigma lehet az, hogy egy másik szemüvegen nézzük az esetet: a zöld hulladék elégetése nemcsak füstöt, tehát közvetlen egészségkárosító hatást eredményez, de a levágott növényekben még ott lévő széndioxidot is kijuttatja a légkörbe, tehát a klímaváltozás szempontjából is káros. Hátha ez az információ segít majd a füstöléshez ragaszkodók közül is áttéríteni pár embert arra az oldalra, hogy inkább komposztáljanak, vagy hagyják ott rothadni és visszajutni a talajba az elhalt növényeket. Akit meg ez sem győz meg, majd később meggyőz valami más.

Azért hoztam ezt példaként, hogy megmutassam: mindenhol vannak olyan problémák, amiket azonnal meg lehetne oldani, de azok egyszerűen nem oldódnak meg, és ezekbe már talán mindenki bele is törődött némiképp. De ezekre az ügyekre is hatással lehet majd az, hogy ha a klímaváltozás szemüvegét egyre többen viseljük, és mindent ezen a szempontrendszeren keresztül közelítünk meg.

Miközben persze az új, de hatalmas kihívásnak tűnő problémákat is frappánsan tudjuk megoldani ennek a szemléletnek a segítségével, de ami a fő: meg is tudjuk ezeket előzni.

Hát ennyi volt a Kartali Klíma Klub első napja és estéje, remélem, hogy hamarosan gombamód szaporodni fognak a hasonló kezdeményezések és beszámolók.

Jó munkát kívánok hozzá!

Vidi Rita

Ha szeretnél saját Helyi Klíma Klubot, ezt olvasd el>>

Ha kartali vagy, közvetlenül keress engem vagy bármelyik általad ismert tagot, gyere el egy klubülésre, és majd kapod a meghívót a Kartali Klíma Klub csoportba is – de ahhoz előbb beszélni fogunk.

Hogyan váltsuk valóra vágyainkat?

About Vidi Rita

Az ihirek.hu megálmodója, elindítója vagyok, néhány oldalt én magam is adminisztrálok. Legfőbb küldetésemnek azt tekintem, hogy új kultúrát teremtsünk az információs dzsungelben, és segítsünk minél többeknek visszatalálni arra az ösvényre, ami vezet is valahová. Ezért csinálom az ihirek.hu-t, hogy ezt a visszatalálás élményt minél többen megtapasztalják.

View all posts by Vidi Rita →